2017. július 26. szerda, Anna, Anikó napja van
Záporok 22°, Záporok

Építészeti értékek

A partmenti település-lánc

A tavat egy lokális jelentőségű útra felfűződő belső és egy távolabb futó, regionális út menti külső településlánc karéjozza. Fertőd, Fertőszéplak, Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf (Sopron), Fertőrákos, Mörbisch, Rust, Oggau, Purbach, Breitennbrunn, Winden, Jois, Neusiedl am See községeken át Widen-ig és tovább a falvak szorosan egymást követik és a tóparti belső útra fűződnek fel. Legtöbbjük ősi szőlőtermelő falu, amelyben a helyi szőlőtermelő családok generációi termelték a híres burgenlandi borokat, amelyeket a szőlő és borszakértők név szerint ismernek. Rust és az ausztriai nyugati part falvai (Mörbischtől Windenig), Podersdorf, Illmitz és Apetlon falvak a keleti parton (Seewinkel), Fertőrákos óvárosa és Fertőd településének területileg védett kastélyegyüttese a magterületen belül védelem alatt állnak.

A tó belső útjához kapcsolódó kilenc magyar falu gazdasági élete évszázadokon át a természettel összhangban folytatott kertgazdaságra és a halászatra épült. Fertőrákos, Balf, Fertőboz, Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak, Fertőd és Sarród számtalan népi építészeti látványossággal szolgál. A tavat távolabb övező, külső településlánc egy nyugat-keleti és egy észak-déli irányú ősi útvonalra fűződik fel, melynek Sopron városa a történelmi-szerkezeti csomópontja. A felterjesztési területen található Nagycenk településének kastélya a nyugat-keleti út mentén található.

 

Népi és barokk falusi épületek

A Fertő-tó körül a legegyszerűbb beépítési forma a nyújtott udvar. A szobából, konyhából, előtérből és kamrából álló háromrészes lakrészhez a hosszanti tengelyen csatlakozik a gazdálkodó rész. Ez a típus az udvar felől a sarokudvar felé keresztben elhelyezett épületrész hozzátoldásával alakult L-alakú nyújtott udvarrá, vagy egy további, utcai szárny hozzátoldásával párhuzamos épülettegyüttessé. Építőanyagként az agyagot használták döngölt agyag, vagy levegőn szárított agyagtégla formájában. A tó területén a nád szolgált fedőanyagként. Az egész térség és a tágabb környezet építészeti hagyományát a nádfedeles építkezés jellemzi. A gazdaságilag fejlett településeken már a XVI. században megkezdődött a paraszt- és vincellérházaktól a polgári jellegű paraszti birtokok irányába vezető átmenet. Olyan kőépítmények keletkeztek, amelyeket többek között a közeli St. Margarethen községben található római kőfejtőből származó homokkőből építettek.

A házak egyéni életkora sehol sem túl magas. A városszerűen elhelyezett és védekezésre berendezkedett településeken található régebbi objektumoktól eltekintve, amelyek a XVII. és XVIII. századba nyúlnak vissza, a vidéki építmények túlnyomó többségét a XIX. évszázad első harmadában és közepe tájékán a régebbi alapon építették újjá. Ennek oka a nagy számban előforduló pusztító tüzekben keresendő, amelyek gyakran sújtották a helységeket.

A kulturális jelentőséggel bíró építményeknél a barokk kor dominál, a polgári lakóépületekben gyakorta újabb kialakításokkal átfedve. A jellegzetesen paraszti objektumokat a XIX. század második felében megváltoztatták, legalábbis ami számos falu terének és utcájának jellemző homlokzatait illeti. Ugyanakkor azonban számos polgári lakóépület érintetlenül maradt fenn a barokk korból. Ezek egy része mind a mai napig meghatározza a terület helységeinek és városainak arculatát.

 

Természeti és építészeti környezet

A tágas sekély tó okozta enyhe klíma a terület különleges sajátossága.

A gólya helybéli szimbólummá vált. Ezek a “háztetei” állatok gyakran a kéményre építik a fészküket. Ám csak akkor, ha a kémény elég magas ahhoz, hogy zavartalan rálátást biztosítson a környező területekre, és ha a közeli mocsaras vagy nádas kellő eledelt nyújt.

A növény- és állatvilághoz hasonlóan a kultúra és a tradíciók is alapvető szerepet játszanak a Fertő-tó környéki emberek életében. A tó körzetének egyik sajátossága, hogy a természetet szinte kizárólag a szigorú értelemben vett települések szakítják meg. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a múltban a házakat biztonsági okokból közel kellett építeni egymáshoz, mivel a terület sík jellege a külső támadások széles skáláját tette lehetővé. A falvak körüli térségekben vagy az utak mentén létesített építményeknél megfigyelhető mély, sokszor lépcsőzetes és védő célzatú struktúrák máig a falvakat övező közföldeken vagy a főutak mentén az egykori védelmi rendszerről tanúskodnak.

A barokk kor azonban nemcsak a “grandiózus” épületekben jelenik meg ilyen markánsan, hanem a kisemlékek területén is. Az egyes településeken belül (de csak az utak mentén) oszlopos szentek, feszületek, keresztek, képoszlopok, szobrok sokaságával találkozunk, melyek a XVIII. századtól a XX. század elejéig keletkeztek. A Szentháromságoszlopok, Nepomuki Szt. Jánosok, Pieta-szobrok, Kálváriák, Ecce-Homo szobrok, Szt. József szobrok, Szt. Annák, Mária-oszlopok, Pestis oszlopok között a kiemelkedő egyedi alkotástól a sorozatgyártott műkő emlékig úgyszólván minden szint megtalálható.

A modern műemlékvédelem alapelveinek és technikáinak általános elterjedése elősegítette bizonyos városok és vásárhelyek történelmi jellegének fennmaradását.

E tekintetben említésre érdemes a kijelölt ütközőzóna területén lévő helyszínek némelyike is. Mörbisch tipikus keskeny utcáival és régi vincellér-gazdaságaival, vagy a homogén településszerkezettel és figyelemreméltó istállósorokkal rendelkező Donnerskirchen, avagy Purbach városfallal körülvett településmagja a domináns istállótetőkkel, Winden pince negyede az öreg pincesorokkal, illetve Breitenbrunn a XVII. századi őrtoronnyal.

 

Hírlevél

  • Küldés
Fertő-táj Világörökség Egyesület © 2009 minden jog fenntartva.
Feki Webstudio @ 2009 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás